A férfi ébredés után lassan magához tért és rádöbbent, hogy feleségének sikerült túljárnia az eszén. Nehezen ismerte be, de kénytelen volt önmaga előtt tisztázni, hogy életében először őt verték át. Ettől csak még jobban erőre kapott benne a düh, s tudta, hogy addig nem találja helyét a világban, amíg revansot nem vesz. A feje még hasogatott az altató mellékhatásától, de egy erős kávé elfogyasztása után egyre inkább körvonalazódott benne a bosszú terve, amely mint a métely egyre mélyebbre hatolt minden porcikájába; hasonlóan ahhoz, mint mikor az oroszlán elől az utolsó pillanatban elveszik a hosszasan űzött zsákmányát. Úgy érezte, akkor nyugszanak meg felkorbácsolt indulatai, ha két kezében érezheti az asszony remegő testét kiszolgáltatva minden kénye kedvének.

Soha nem gondolta, hogy feleségének lesz bátorsága őt ilyen trükkös módon becsapni. Őt, aki felemelte magához a kis lelencet, nevet, társadalmi rangot adott neki és tejbe, vajba fürösztötte. Ez a tudat csak még jobban szította amúgy is csillapítatlan dühét, amit csak az asszony minél hamarabb megtalálása csökkenthetett.

Három telefonálás után hamarosan ott értekeztek a nappaliban, s a sűrű cigarettafüst homályba borította az izgatottságtól túlfűtött arcokat. A történtek meghallgatása után egyikük megkockáztatott egy kijelentést:

-Miért nem hagyod elmenni, mindegyik ujjadra száz jelentkezőt is találsz! Nincs szükséged egy legális ribancra!

A férj az ingénél fogva rázta meg az oktondi megszólalót, s az arcába üvöltve válaszolt: -Baromarcú! A feleségemről beszélsz! Én döntöm el, mikor mit teszek vele! Ha nem tetszik el lehet menni! Világos?

A többiek bólogatva helyeseltek, s az azt követő ördögi terv hallatán, csak a függönyök sápadoztak az enyhe fuvallatól remegve, az egyre inkább ködbe burkolódzó szobában. - Osszuk ki a feladatokat! Minden perccel veszítünk! Bármi van rádiótelefonon azonnal jelzitek! Akció indul, mint a régi szép időkben!

Az asszony minden idegszála megfeszült, mikor rájött, hogy órák óta nyomában van az a bizonyos kocsi. Összevissza cikáztak gondolatai, hogy mit csináljon. Megálljon a biztonságosnak tűnő fogadónál, vagy továbbhaladva próbálja lerázni követőjét. Ez az utóbbi azért látszott veszélyesebbnek, mert egyre kihaltabb tájak következtek, s egy esetleges üldözés során nagyon kiszolgáltatottnak érezte volna magát. Ha már meg kell történnie a férjével való találkozásnak, akkor azt egy emberektől körülvett helyen megnyugtatóbbnak érezte. Juli szíve egyre hevesebben dobogott arra az eshetőségre, hogy Sándor bármely pillanatban elébe toppanhat, s a férje közelségének már csak a lehetőségére is rosszullét környékezte. Mindenre elszántan kanyarodott a panzió parkolójába. Óvatos, de határozott mozdulattal ölbe vette kisfiát, majd sietős léptekkel elindult a recepció felé. Az ajtóból visszafordulva alaposan körülnézett, de nem fedezte fel az őt követő autót, s a szívét kezdte átjárni a remény, hogy hátha az egész csak a túlfeszített idegrendszerének a képzelgése volt.

Kitöltötte a szokásos bejelentkezési papírokat, s miután megkapta a kulcsot, igyekezett szobájukba, hogy lefektethesse Tomikát, aki még mindig öntudatlanul simult anyja karjába, s ez Juli számára a legédesebb teher volt a világon. Mikor becsukta az ajtót és gyermekét az ágy adta kényelembe helyezte, Julira hirtelen rázúdult az egész hét fáradtsága. Leült a kanapéra és még a felszabadító érzést adó sírásra sem volt ereje. Úgy ahogy volt ruhástól ledőlt az ágyra és észrevétlen lepte meg a megváltó álom, mely egy felejthetetlen szempár gyönyörű íriszében talált megnyugvásra.

Az asszony után nyomozó maffiózók rádiótelefonon tartották egymással a kapcsolatot, s miután kideríthetetlen alvilági kapcsolataik révén eljutottak az autószerelő műhelyéig ,ahol az asszony az autót hagyta, együtt indultak tovább a célszemélyhez.

Az autószerelő éppen befejezte az egyik sérült autó fényezését, mikor hatalmas robajjal becsapódott a vasajtó és három, számára ismeretlen férfi közelített felé. -Hol van ennek az autónak a tulajdonosa? Kérdezték minden átmenet nélkül Juli kocsijára mutatva. -Önöknek is szép napot uraim!- jött a válasz. -Ne humorkodj, mert mindjárt felfrissítjük a memóriádat! S fenyegetően elindultak felé. Ferkó nem várta meg a támadást, hanem villámgyors karate mozdulattal ártalmatlanná tette a betolakodókat.

Későn vette észre, mikor az egyikőjük kezében megcsillant egy pisztoly csöve. Váratlanul érte a testébe hatoló éles fájdalom, aztán minden eltűnt a felszabadító feledés homályában. Ferkó felesége rémülten futott be a műhelybe a félre nem érthető zajra. - Vagy megmondod hová ment a férjed lelenctársa, vagy szétloccsantom a fejét! Ordította egyikük és a nyomaték kedvéért közvetlen közelről célzott az eszméletlen férfira. Innentől kezdve könnyű dolguk volt a megtört asszonynál, aki megértette, hogy nem puszta fenyegetésről van szó, s a férje élete a tét. Miután mindent elmondott amit tudott, a bűnözők gyors távozás után még visszaszóltak az ajtóból:

-Aztán a rendőrségen kussolj, mert el találunk beszélgetni a kölyköddel! Az asszony az őt ért sokkhatás után azonnal a mentőket hívta.

-Barmok!- üvöltötte Sándor a telefonba miután jelentették neki az esetet.

-De Főnök! Már útban vagyunk a célállomás felé! Az asszony pedig nem mer szólni a zsaruknak, gondoskodtunk róla.

-Ez a szerencsétek! Ettől a perctől kezdve minden a terv szerint megy!

- Máris indulok én is, a parkolóban várjatok meg.

-Látni akarom az arcát mikor elkapjuk. -mondta a férj szinte kéjes gyönyörrel a hangjában. Az est csendjében élesen hasított bele a telefon türelmetlen, fület sértő csöngetése. Az asszony hirtelen azt sem tudta hol van, de ösztönszerűen felemelte a kagylót.

-Asszonyom! Látogatója érkezett!- hallotta a portás hangját.

-Felengedhetem, vagy lejön Ön a hallba?

Julinak számtalan lehetőség közül az cikázott át az agyán, hogy fölkapja Tomikát és ameddig csak bír menekül. Tudta, ha a férje várja lent, erre kevés esélye lenne, lévén, hogy biztos nem egyedül jött, s nem akarta kitenni a gyereket egy újabb traumának.

-Egy pillanat és lemegyek! -szólt a telefonba, s egy gyors felfrissülés és kisfia betakargatása után, szapora léptei visszhangoztak a folyosón.

A hallban nem tartózkodtak sokan és azok is teljesen idegenek voltak Juli számára. Háttal egy ismeretlen férfi sziluettjét vélte felfedezni a homályban, s arra gondolt, biztos félreértés történt. Azért biztos ami biztos odafordult az ügyeletes portáshoz.

-Az imént szólt telefonon, hogy látogatóm érkezett! Megtudhatnám ki az? - -Az az úr kereste! Mutatott a portás a nőnek háttal álló férfira. Juli elindult a férfi felé, s egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. - Itt vagyok! Miben segíthetek?-kérdezte a férfihoz érve. A férfi megfordulása közben mintha elveszett volna a tér és az idő, s mikor tekintetük találkozott Juli nem akart hinni a szemének. Azzal a szempárral találta szembe magát, amely megigézte mióta belenézett, s azóta sem szabadult varázslatos erejétől. Azt gondolta soha nem fogja már látni, csak az emlékeiben őrzi tovább, s most itt van visszavonhatatlanul, beszédesebben, mint valaha.

- Hát téged aztán nem könnyű megtalálni!-szólt mosolyogva a férfi, s úgy nézett a nőre mintha soha nem akarná elengedni. Az asszonyt hihetetlen nyugalom szállta meg, elmúlt minden fáradtsága, feszültsége s úgy érezte haza érkezett. Megfogta a férfi kezét, s tekintetét fogva tartva elindultak az emeletre.

A három férfi a parkolóban várakozott, s miután beazonosították az autószerelő autóját, már csak a főnök hiányzott, hogy beindítsák az akciót, ami nem sokáig váratott magára, s valamennyien elindultak a porta felé. A portást hamar meggyőzték egy szép summával, hogy nem kell telefonon szólni a vendégnek, mivel meglepi lesz az egész. A férj már előre elképzelte felesége rémült arcát, s már csak a gondolatra is félelmetes vigyor jelent meg szája szegletében. Nem akart semmit elrontani, ezért nagyon visszafogottan kopogott.

- Itt a szobapincér...-suttogta sejtelmesen, és már készült, hogy elkapja az asszonyt. Mikor semmi reagálás nem hallatszott, többször megismételte erőteljesebben az egészet,arra gondolva, hogy a fáradtságtól biztos mélyebben alszanak. Hosszú percek elteltével is csak néma csend volt a válasz. Ekkor már egyre nyugtalanabb rángások jelentek meg a férfi arcán, de még igyekezett megőrizni higgadtságát. Aztán úgy kopogott, hogy akár a szomszéd szobában is meghallhatták, de semmi reagálás nem történt, csak néma csend volt a válasz. Ekkor már türelmét vesztve lerohant a portára és magából kikelve üvöltötte:

-Barmok! Biztos ez az a hotel? Miután esküdöztek, hogy mindent leellenőriztek, a férfi ráparancsolt a portásra:

- Azonnal nyissa ki az ajtót!

A portás ijedtében nem mert ellenszegülni, s közösen felmentek az emeletre. Sándor még reménykedett, hogy álmában lepheti meg az asszonyt, s miután fordult a kulcs a zárban, már bent is termett a szobában többiekkel a nyomában. Teljesen rendben hagyott szobát találtak, ahol semmi jel nem utalt arra hogy lakója lett volna, hacsak az nem , hogy egy éjszaka ára oda volt készítve a dohányzó asztalra egy köszönő cetli kíséretében.

-Isten barmai! -üvöltötte a férfi magából kikelve, miután ráébredt, hogy mielőtt még megkaphatta volna, újból elvesztette megszállott elméjének betegesen hajszolt játékát.