Sok-sok évvel ezelőtt történt.

Akkortájt a gyerekek többsége rendszerességgel járt matinéba, ami azt jelentette, hogy kisebb korosztály számára vetítettek különböző filmeket, ami olykor hasznukra vált, máskor  pedig nem. Ebből persze ők semmit nem észleltek, más mérce volt számukra a mérvadó; jól szórakoztak. Lehetőség volt az ismerkedésre, és még akár barátságok is szövődhettek.

A matiné mindig vasárnap volt, délelőtt tíz órakor és délután kettőkor. Természetesen az apróbbak szülői kísérettel, a nagyobbak önállóan, vagy testvérekkel, barátokkal jelentek meg, személyenként mindössze két forintért. Nagy volt a zsongás a mozi megkezdése előtt, de aztán az egész falat betakaró film megjelenése, mindig csendre intette még a legkisebbeket is, s a nézőtéren megtörtént a varázslat egyik pillanatról, a másikra. Nem nagyon fordult elő késve érkező, de ha mégis, akkor az ügyeletes mozis néni elemlámpával a helyére kísérte.

Borusmama egy fogalom volt az ifjúság körében, soha nem teremtett le senkit a késésért, inkább sutyorogva elmondta mi történt addig a vásznon, s közben helyére kísérte a kezdés után érkezőket.

A többiekhez hasonlóan a két lány is szeretett matinéba járni, s mivel már régóta voltak barátnők, ismerték egymás rezdülését. Szinte mindig egyszerre nevettek fel, vagy izgultak egy-egy kalandos résznél, aztán töviről-hegyére kitárgyalták a filmen zajló eseményeket. Gyakran egyetértettek abban, hogy mit csináltak volna másként. Amolyan feltétel nélküli barátság volt kettejük között, ami visszanyúlt egészen az óvodás korukig. S bár sok körülmény szólt a barátságuk ellen, számukra mégis megkérdőjelezhetetlen maradt ez a dolog. Nem befolyásolta őket az sem, hogy az egyik család mélyen vallásos volt, a másik épp az ellenkezője, hogy eltérő természetűek lévén másként láttak bizonyos helyzeteket. Ők csak azt érzékelték, hogy  ezzel a barátsággal teljes az életük.

Minden vasárnap a vallásos családból származó lány ugyanabban az időben bukkant fel az utca végében kezében egy gondosan becsomagolt süteménnyel, amit később a barátnő anyukája az ő sütijükkel viszonzott. Kialakult szokásukká vált, hogy rövid üdvözlés után, már indultak is, hogy odaérjenek a délutáni matinéba. Egészen addig a bizonyos napig. Ugyanis, mikor készülődni kezdtek, hogy indulnak, a barátnő apukája közölte:

- Mostantól nincs mozi, a levegőn kell lenni, nem a fülledt teremben, akinek pedig ez nem tetszik, az elmehet. Nem vette észre, hogy lányának fátyolos lett a tekintete mikor barátnőjére nézett. A barátnő ebből szavak nélkül is mindent megértett, s amúgy is, esze ágában sem volt otthagyva barátnőjét elmenni a matinéra. Nyomott hangulatban, de eltelt a nap. Mikor elköszöntek egymástól a kapuban halkan vigaszként a lánypajtás egy ötlettel állt elő:

-Tudod mit… A többit már csak a falak hallották, de attól kezdve az eltiltott lány szemlátomást jobb kedvre derült. Következő héten az iskolai szünetekben suttogva, lázas beleéléssel, titkos szövetséget alkotva dolgozták ki haditervüket.

Elérkezett a várva várt vasárnap. A lányok mikor két órát ütött az óra /a matiné kezdete!/ készségesen megkérdezték kell-e valamit segíteni, aztán lusta nyugalommal készülődni kezdtek, hogy sétálnak egy jót a friss levegőn. Az apa nem győzött csodálkozni, hogy ilyen hamar megbékéltek a lányok, s még meg is dicsérte őket. Hosszan nézett utánuk az ablakból. A lányok időnként visszafordulva kényelmesen integettek, jelezve, hogy nekik semmi nem sürgős, ráérősen még meg is álltak.

-Már nincs az ablakban!- szólt az egyik.

Szinte egyszerre fordították újra a ház irányába tekintetüket, s mikor végképp meggyőződtek, hogy nincs veszély, eszeveszett rohanásba kezdtek!

Futás közben a egyikük előkotorta az idefele úton megvásárolt jegyeket, s szinte rekord idő alatt a mozihoz értek. Mivel már szufla alig maradt bennük, Borusmamának csak egy bocsánatkérést rebegtek, aki az idősek bölcs nyugalmával mutatta az üresen maradt helyeket. Mikor pihegve leültek, cinkos mosollyal szorították meg egymás kezét, és egyszerre rebegték:

-Sikerült!  

Ezt hosszú időn keresztül eljátszották, a mozis néniknek nem kis fejtörést okozva.

Csak azt nem tudta senki, hogy az apa a kihajtott ablaküveg tükréből mindig látta a lányok egyre szaporodó lépteit...