Többen készültünk az előadásra. Várakozás-teljesek voltunk, de nem izgatottak.

Volt aki, egy régi sorozatból eredően volt kíváncsi a művészre, volt aki, rajongóként állt be a sorba.

Lelkiállapot szempontjából is természetesen más szinten voltunk: volt aki, zaklatott volt, volt aki nyugodt,  volt aki ellenséges, volt aki magamutogató, volt aki álcázni akaró, volt aki pletykára éhes, volt aki nekem tehet egy szívességet. 

És elkezdődött… Észrevétlen gyűrűzött soraink közé, és feltartóztathatatlanul tett magáévá valamennyinket. Az első szám után azt hittük, ez tévedés, a második szám után valami furcsa elfelejtett érzés járta át lelkünket, s a harmadik szám után már éreztük nincs menekvés.

Mindent elsöprő erővel hasított egyöntetűen belénk a felismerés:erre vártunk már időtlen idők óta, szabadon áramolhatnak érzéseink, gondolataink! A sok bóvli, lealacsonyító, agymosó ripacskodás után egy léleksimogató élmény! A negyedik szám után már a "tenyeréből ettünk" s a műsor, a csoda hevében bármit megtettünk volna, amit kér. De nem kért, csak alázattal /nem alázatosan/ áldozott Thália oltárán, úgy , ahogy azt egy igaz művész teszi.

Már- már elfelejtettük, hogy van ilyen: kristálytiszta zuhatag alatt lélekben megújhodni...Már nem számított többé milyen mentalitás, milyen okok sodortak bennünket egy légtérbe, eggyé fonódtunk az élményben egy röpke pillanatra!

Köszönjük Kulka Jánosnak és csapatának ezt a varázslatos estét!

Sok erőt, egészséget kívánunk hogy sokáig mívelhessék.