Vajon ki az igazibb hívő?

Aki templomba jár, és rendszeresen gyakorolja a vallásával párosult szertartásokat, de az ezeken kívüli időben nem keresztény ember módjára él, vagyis: lop, csal, hazudik, s a saját érdekeit szem előtt tartva szeretteit sem kímélve követi el kisebb, nagyobb stiklijeit. Aztán imára kulcsolva kezét, bűnbocsánatot kér… (?) Vagy aki nem jár templomba, nem gyakorol semmilyen szertartást, de a mindennapok során megpróbál tisztességes, becsületes ember módjára viselkedni és élni. Mikor megpihen, nem kulcsolja imára kezét, mert nincs miért bocsánatot kérnie, viszont elgondolkodik, hogy mindent megtett-e a munkája s családja érdekében.                 

Persze tudva levő, hogy nincs csak jó és rossz, az élet nem csupán fehér vagy fekete. Attól függ... a mérleg nyelve elmozdulhat, hol az egyik, hol a másik irányba.Ki a jogosult, hogy eldöntse hol borul fel az egyensúly?Ha szembe mernénk nézni önmagunkkal, úgy igazán, őszintén, akkor hamarabb hullna alá a válasz. Ha nem dugnánk be a fejünket a homokba feloldozva magunkat a "bűn" alól, talán rájönnénk, mi magunk vagyunk a "hunyó".  De nekünk jó álszent módjára élni, s ha feloldozást nyerünk, olyan, mintha meg sem történt volna, amit elkövettünk.

Nagyon gyerekcipőben járunk az önismeret, hát még az önkritika terén! Félő, hogy leragadtunk egy szintnél, s valahogy nem akarunk felnőni a XXI. század szelleméhez.Szerencsére, mint mindenben, ebben is akadnak kivételek! 

Akik meghallják, és meglátják hol segíthetnek a megfelelő időben és a megfelelő helyen ösztönösen, önzetlenül.Néha elég egy gyengéd simogatás, egy bátorító mosoly, egy ülőhely átadása...S, azokért, akik restek, s nincs érzékük mindezekhez, mit tudunk tenni? Imára kulcsolva kezünket: "Miatyánk, aki a Mennyekben…"Vagy...(?)